Novemberben nyakamba vettem a világot és egy hátizsákkal útnak indultam Ázsiába. Bangkokban landolt a gépem és mivel az utazásom célja az volt, hogy felfedezzem az igazi Thaiföldet, így privát lehetőségek (500-1100 baht ~ 5000-11000 Ft) helyett a helyi vonat és busz (összesen 55 baht ~ 550 Ft) vitt el a szállásomra. A másfél órás távot 3 óra alatt sikerült megtennem, de megérte, mert ilyet még nem tapasztaltam.

A vonatnál használatos token
Első kihívás: megtalálni a buszmegállót
A reptérről induló vonattal nem volt semmi gond: az automata angol nyelven is elérhető, jegy helyett tokennel működik az ellenőrző kapu, de sima ügy. Az átszállásnál kezdődött az igazi kaland. Buszmegállóra vonatkozó jeleket a környéken alig lehetett fellelni (mint utólag kiderült, elvileg épp cserélték őket: a régit már elvitték, de újat még nem hoztak.. ahogy az lenni szokott).

Ilyen, amikor van tábla a buszmegállóban
Miután nagyjából fél órája szlalomoztam az ötsávos utakon, mert minden járókelő más irányt mutatott, végül egy indokolatlannak tűnő háromfős tömörülés jelentette a buszmegállót. Szerencsére álldogált ott egy fiatal helyi lány, aki beszélt angolul és meg tudtam kérdezni, hogy jó helyen járok-e. Megnézte a telefonján, minden stimmelt, jött is a várva várt busz… négy sávval arrébb… éééés tovább is hajtott.

A tisztaság fontos, megállni annyira nem
Második kihívás: felülni a buszra
Értetlenkedésünket látva egy kisöreg mögülünk odaszólt, hogy a busz innen azonnal jobbra fordul, így a sofőr már nem foglalkozik olyan apróságokkal, mint buszmegálló, és bizony átsorol, amint tud. Javasolták mindketten, sétáljak el a következő megállóig. Rutinosan már csak a tömörülést kerestem, természetesen itt sem volt más megállóra utaló jel, de szerencsére jött is a busz hamar.
Az, hogy megállt, túlzás, inkább csak lassított, így gyorsan kellett rá felpattanni. Egyszerű, hiszen ajtó nem volt, ahogy ablak se. Minek is? Úgyis mindig meleg van. Sofőr mellett ágy. De neki is kell néha pihenni, nem? (Mint később kiderült, ez is ülésül szolgál.)

Ezen a buszon utaztam, mit szóltok az ágyhoz?
Harmadik kihívás: a buszon maradni
„Kalauz néni” először rám se hederített, egy idő után telefonálás közben bemondta az árat. Figyeltem a térképet, szuperül haladtunk, közben egy másik helyi bácsival beszélgettem. Egyszer csak a busz lassított és „Kalauz néni” leterelt minket (3 fő).
Pislogtam, hiszen még két megálló volt hátra… de biztos a Google hibázik – gondoltam. Kérdeztem a bácsit is, de csak legyintett: „nos igeeeen, néha így, néha úgy.” Úgy látszik, ez hangulatfüggő. Ő is ment volna tovább, de majd jön a következő. Teljesen természetes, teljesen nyugodt.

Buszjegy Bangkokban – 10 baht, azaz 100 forint
Én sem idegeskedtem, a szállásom már csak 13 percre volt gyalog – Google szerint. Persze nem számolt a 4-5 sávos utakon való átkeléssel lámpa nélkül, de ezt hamar megszoktam és épségben megérkeztem. Igen, hosszabb volt az út, de az élményért nekem teljesen megérte. Nem beszélve az anyagiakról…
Zárásként itt egy videó a buszozásról, kék ingben mellettem a „kalauz néni”