A stoppolás ma már kevésbé népszerű, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Szinte mindenkinek van autója, egy családban akár több is, és valljuk be, bizalmatlanabbakká is váltunk az idegenekkel szemben. A rizikó természetesen fennáll, mégsem éreztem fenyegető veszélyt a skót felföldön.

Ha utazok, biztos történik velem valami, ami eltér a tervektől, de ezáltal még kalandosabbá teszi az utat. Mivel általában egy rögtönzött B-tervre van szükségem, így nem is szoktam túlzottan készülni a nyaralásokra. Amikor azonban a Skye sziget felé indultam Skóciában, igyekeztem mindent előkészíteni. Még kis jegyzetem is volt közlekedést, szállást és látnivalókat illetően. A program viszont így is borult, amint Invernessbe érkezve lekéstem a csatlakozást Portree felé.

Éjszakázhattam volna helyben, de úgy döntöttem, nekivágok az útnak autóstoppal. Kezdetben még abban reménykedtem, hogy utolérem a buszt, ami épphogy csak a szemem előtt ment el.  Amikor erre már nem volt esély, egyenesen a szállásom volt a cél.

Nem is dönthettem volna jobban. A stoppolás eredményeként 3 óra múlva, 110 mérföldet magam mögött hagyva, 5 autóban, 10 szuper emberrel megismerkedve, rengeteg sztorit és életutat meghallgatva, csodás környezetben, mindösszesen 10 perccel a busz mögött, épségben megérkeztem a Skye szigetre.

Ez már önmagában óriási örömmel töltött el, de amikor útközben még egy kedves telefonhívást is kaptam a legelső autóból, hogy minden rendben van-e, sikerült-e továbbjutnom, azonnal tudtam, hogy miért szerettem bele ebbe az országba és az itt élő emberekbe.