Skóciában bármerre is visz az utunk, egészen biztosan találunk hegyet, erdőt, vagy vizet, sőt valószínű, hogy mindhármat. Perth városát például az ország leghosszabb folyója szeli át.
Legutóbbi, magyarországi látogatásom során a transzferben egy idős házaspár is utazott: a bácsi azt mondta, nem szabolcsi embernek való ez a skót vidék, én viszont azt javaslom, aki teheti, tegyen egy próbát.
Az ország középkori fővárosában több alkalommal is jártam, mégis mindig újabb és újabb látványosságokat fedezek fel. Ami elsőként lenyűgözött, az a River Tay volt, Skócia leghosszabb folyója.
A vizet átszelő híd 1766-ban épült, de ma is zökkenőmentes rajta a forgalom. Persze gyalogosként kicsit nehezebb dolgunk van: szeles időben a legerősebb hajlakk sem segít és kapaszkodni sem árt.
A belváros kellemes hangulatú, tele üzletekkel, kávézókkal, éttermekkel, de ha esetleg valami egészségesre vágytok, a „plázában” zöldségautomatát is találhattok.
Ha ez önmagában nem bizonyítaná, hogy a perthieknek jó a humoruk, szeretném bemutatni Sir Walter Scott, költő és regényíró szobrát. A két kép között több mint 2 hónap telt el, majd újabb egy hónap, mire mindkét „kiegészítő” lekerült róla.
Egy kicsit komolyabbra véve a szót, a városközpontban sétálgatva más műalkotásokkal is találkozhatunk, ilyen például a Fair Maid of Perth vagy a Nae Day Sae Dark.
Ha pedig valaki minden látványosságot zsebre tenne, £24.99-ért megkaphatja a Monopoly perthi kiadását.
Nyíregyházit nem talált véletlenül valaki?
