Mint már korábban említettem, jelenleg a világ végén élek. A környezet lélegzetelállító, de néha jól jönne, ha kicsit közelebb laknék valamelyik városhoz. Tipikus példa erre, ha orvosra van szükségem – persze Skóciában az is kicsit máshogy működik.
Regisztrálás a háziorvoshoz
Skóciában (és úgy alapvetően az Egyesült Királyság területén) nem lehet csak úgy besétálni a „háziorvoshoz”. Elsőként időpontot kell kérni, hogy regisztrálni tudjuk magunkat, amihez szükség van személyi igazolványra, vagy útlevélre, illetve egy lakcímet igazoló dokumentumra.
Több oldalon is olvastam arról, hogy ilyenkor egészségügyi állapotfelmérést is végeznek: nálam ez elmaradt, csupán allergiákról, gyógyszerekről kérdezgettek. Az egész látogatás nem tartott tovább 30 percnél.
Megjegyzés: az adatlap kitöltésekor külön hely volt fenntartva arra, hogy szervdonációról nyilatkozhassunk. Ezt nagyon jó ötletnek tartom, mivel így baj esetén nem a családtagokra hárul a döntés, hanem saját magunk rendelkezhetünk testünkről.
Megfázás kezelése fillérekből
Fél éve élek itt, de szerencsére a regisztráció óta nem kellett orvoshoz fordulnom – az akkori páromnak viszont igen, így néhány szót erről is tudok ejteni. Ami a legfontosabb, hogy a doki által felírt, komolyabb gyógyszerek ingyenesek(!)
Az olyanok, mint például a 16 szemes Paracetamol, vagy Ibuprofen pedig már 25-30 pennyért, azaz kb. 90-100 forintért beszerezhetőek akármelyik üzletben, legyen az egyfontos bolt, vagy Tesco. Ezt kiegészítve a NeoCitrannak megfelelő Lemsippel (és kamillateával) szinte minden kisebb megfázás kezelhető fillérekből.
Tapasztalatok az orvosi ügyeletről
Egyszer egy több napig tartó láz és rosszullét után kórházi ügyeleten is jártunk. A főnök az esti műszak közben telefonált Perth-be orvosért, aki pihenést javasolt B.-nek, és egy óra múlva visszahívta(!), hogy érdeklődjön az állapota felől. Mivel a gyengeség nem múlt el, 10:45-re időpontot adott neki, hogy személyesen is ránézhessen.
A korábbi tapasztalataink alapján jogos volt a kérdés: holnap? Nem! Este, 10:45-re! Meglepetésből tehát akadt bőven, főleg mikor a kórházban sem álmos, ingerült arcok fogadtak.
Mindezek után nem állítom, hogy Skóciában minden orvos egy gyöngyszem (hallottam már bőven panaszt a skót egészségügyről), de azt hiszem egyet-kettőt már sikerült találni és csak remélni tudom, hogy komolyabb baj esetén is hasonló hozzáállással találkozom majd.
