Talán nem én vagyok az egyetlen, aki sokszoros újrakezdőnek számít, már ami az angol nyelvtanulást illeti. Általános iskola 1. osztályától kezdve volt angolórám, nyelvtanárhoz is jártam, mégis valahogy megragadtam az első egy-két igeidőnél.
Az okokat sokáig sorolhatnám, az állandó tanárváltástól kezdve, a vegyes csoporton át, egészen a motiváció hiányáig, de egy külföldi munkavállalás során, mégiscsak az a legfontosabb, mennyire lehet boldogulni az iskolában tanult angol nyelvvel?
Angol nyelv az iskolában
Három hónapja költöztünk Skóciába. Amikor leszállt a gépünk Glasgow-ban, először szinte fel sem fogtam, hogy innentől kezdve csak angolul beszélgethetek majd. Az iskolában rendszeresen a helyes nyelvtan használatát sulykolták belénk, tesztekkel bombáztak minket, a beszélgetés pedig valahogy legtöbbször elmaradt.
A gazdag szókincs, valamint a kifejezések tárháza lenne a legfontosabb, és az, hogy ezeket hogyan alkalmazzuk a folyékony beszédhez. Éles helyzetben például nem az lesz az első gondolatom, hogy a milliónyi angol múltidőből melyik is a helyes nyelvtanilag. A lényeg, hogy megértsük társainkat és meg tudjuk értetni saját magunkat, akkor is, ha csak egyet-egyet ismerünk az igeidőkből.
Segítség az angol nyelvtanuláshoz
Az indulás előtti hetekben igyekeztem felfrissíteni a kevéske angol nyelvtudásomat: nagyon hasznos volt számomra például az AnkiDroid, illetve a Fun Easy Learn alkalmazás, valamint kipróbáltam a Duolingo-t is, de egy idő után még nekem is feltűntek az apró hibák, amiket a program tartalmaz.
Próbáltam felkészülni arra, ami külföldön várhat rám, de az első pár beszélgetés így is elég sokkoló volt. Két választásom volt: vagy csak a magyarokkal állok szóba, vagy megpróbálok angol nyelven is társasági életet élni.
Úgy döntöttem, megragadom az összes alkalmat, ahol emberek közelében lehetek, és ha még küszködve is, de kifejtem a saját gondolataimat.
Három hónap telt el: mindennap tanultam valami újat, de messze még a tökéletesség.
A kollégákkal már egész jól elbeszélgetek, a hivatalos telefonokat viszont egyelőre nem mertem bevállalni. Leginkább attól félek, hogy kifogok egyet a legrosszabb skót akcentusok közül.
Abból a fajtából, amikor még az angol származásúak is értetlenül néznek rám egy skót monológja után és tőlem kérdezik, hogy vajon mit mondhatott.
Szerencsére egyébként legtöbben tisztán beszélnek és azonnal féken tartják vad akcentusukat, amint rájönnek, hogy külföldi vagyok. Így mindketten jobban járunk.
De mire elég az iskolai angol nyelv külföldön?
Az alapok elsajátítása egy jó kiindulópont, innentől már csak bátorságra van szükség. Merjünk beszélni, merjünk kérdezni, állítsuk magunkat kihívások elé és a többi már jön magától.
