E különös történet helyszíne Phnom Penh, Kambodzsa. Útitársammal, Linával az esti piacról tartottunk hazafelé, amikor felfigyeltünk egy vékonyka, fiatal férfira. Követett minket.

A folyópart felől egy főutcán sétáltunk a szállásunk felé, és bár a térkép mellékutakat is javasolt, nem mertünk letérni a nyüzsgő egyenesről. Hogy megbizonyosodjuk, nem csak rémeket látunk, többször megálltunk árusoknál, újra és újra átkeltünk az út másik oldalára, de a sráctól nem szabadultunk. Figyelt minket.

Kambodzsa veszélyei

Körülbelül 20 perc elteltével már megvolt a B tervünk: semmiképp sem akartuk a fura fazont elvezetni a szállásunkig, helyette egy közeli, magyarok által üzemeltetett lángososhoz igyekeztünk. Valahogy éreztük, hogy nem akar minket bántani, inkább tolvajnak gondoltuk, ami Kambodzsa veszélyei közül a leggyakoribb a turistákra nézve.

A fiú ekkor másodpercek leforgása alatt a közelünkbe férkőzött. Megragadta a karomat és bár szorítottam a telefont a kezemben, kiragadta belőle és elfutott. Nem gondolkodtam, csak sikítva a nyomába eredtem.

A hősök köztünk járnak

Miközben a főutcán szaladtunk a tolvaj után, meglepetésemre a helyi lakosok is a segítségemre siettek – anélkül, hogy kérnem kellett volna. Mindenki, aki tuk-tukkal, vagy robogóval arra járt, a srác után eredt és egy sarokkal később már egy csapat férfi vette körbe a szerencsétlen bajkeverőt – ráadásul éppen egy rendőrőrs előtt.

Igazságszolgáltatás kambodzsai módra

A helyiek nem bántak kesztyűs kézzel a tolvajjal, szó szerint berugdosták őt az őrsre és átadták az akkor ébredő, öltözködő rendőrnek. Mondjuk úgy, az egyenruhásoktól sem simogatást kapott és bár én voltam az „áldozat” őszintén aggódtam érte. Hiszen az csak egy telefon volt…

Mikor kissé lehiggadtak a kedélyek, valaki a tömegből segített fordítani, hogy elmondhassuk a történteket és megválaszolhassuk a rendőrök kérdéseit. Ahogy a fordító fogalmazott, a fiú jobban járt, hogy éppen a rendőrség előtt érték utol, ugyanis a helyiek büntetése talán rosszabb lett volna mint a bíróság.

„Kambodzsában ezrek megélhetése függ a turistáktól. Ha azt a képet kapják az országról, hogy nincsenek biztonságban, akkor mindenkinek nehéz lesz itt. Ezért sem toleráljuk a bűnözőket, főleg ha külföldiektől lopnak. Mi becsületes emberek vagyunk.” – magyarázta.

Rendőri intézkedés

Az egyenruhások mobillal lefotózták a már bilincsben álló férfit és a telefonom visszaszolgáltatását, majd WhatsAppal megküldték a „jelentést”. Már csak a papírmunka maradt hátra egy fiatal, angolul is beszélő rendőrrel, aki akkor érkezett.

Mire mindennel végeztünk, éjfélt ütött az óra és fáradtan ugyan, de izgatottan tértünk vissza a szállásunkra. És tudjátok mit?

Az események után egyáltalán nem érzem úgy, hogy Kambodzsa veszélyes lenne, épp ellenkezőleg: hálával és köszönettel tartozom azoknak a fantasztikus helyi lakosoknak, akik ismeretlenül is a segítségemre siettek.

Azalatt a néhány hét alatt, amit az országban töltöttem, a kambodzsaiak nem először bizonyították kedvességüket és törődésüket. Emlékeztek még arra, amikor egy család behívott magához vacsorázni?