Amikor először gondoltunk arra, hogy idegen országban próbálunk szerencsét, még nem volt konkrét elképzelésünk arról, hogy hova költözzünk. Külföldre vágytunk, kihívásokat kerestünk, de fontos volt, hogy olyan helyet válasszunk, ahol szívesen eltöltenénk az elkövetkező éveinket. Sok időbe telt, de végül sikerült megtalálni a tökéletes úti célt. 

Költözni kéne, de hova?

A célország kijelölésénél a legfőbb szempont a nyelv volt, ugyanis mindketten csak angolul beszéltünk – ezzel máris leszűkült a lehetőségek tárháza.

Az egyik rokonom Kanadában él, és az ottani csodás tájak is meggyőzőek voltak, mégis hamar elvetettük ezt a tervet. Mivel Kanada közel sem az EU tagja, így a letelepedéshez szükséges vízum túl sok bonyodalommal járt volna. Inkább más irányt választottunk.

Külföld = London? Nem feltétlenül!

Ötleteink között Anglia is szerepelt, mondván „úgyis minden magyar Londonba megy”. Ez a sztereotípia nem is tűnt annyira valótlannak.

Úsztunk az információáradatban: blogok, weboldalak, fórumok, valamint facebook oldalak és csoportok százai pörögnek az interneten költözéssel és munkavállalással kapcsolatban. (A cikkek dátumát azért érdemes figyelni, mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le!)

Az írásokból sok bátorságot merítettünk a költözéshez, de mégis úgy éreztük, London nem nekünk való hely. Turistaként élvezhető, de ahhoz, hogy itt éljünk túl nagy, túl drága és mi inkább önálló életre törekedtünk, mintsem hogy három idegennel osztozzunk a fürdőszobán.

Ráadásul úgy tűnt, általános jelenség a robotolás és a pénzhajhászás… ennél nyugodtabb, kiszámíthatóbb életre vágytunk. 

Skócia – hangzott hirtelen egy szó a távolból.

A „Hova költözzek?” kérdés  azonnal meg lett válaszolva

Túl sokat eddig nem tudtam Skóciáról de beütöttem a Google keresőjébe és abban a pillanatban megtörtént a varázs, beleszerettem a tájba. A Wikipédia szócikkének átnézése után ez az érzés csak tovább fokozódott, az internet más bugyraiban található beszámolók pedig feltették az i-re a pontot.

Nyugodt, békés környezet: hegyek, vizek, erdők… Mi kellene még? Hallgattam az közösségekre, akik a kedves és nyitott skót emberekről áradoztak.  A megélhetés is könnyebbnek, olcsóbbnak bizonyult: a minimálbér megegyezik az angliaival, de az albérlet feleannyiból is kijön.

Az már csak ráadás (és lehet ennek csak én örülök), hogy hűvösek a nyarak: az átlagos hőmérséklet 18°C, pont a kedvencem. A legendák arról szólnak, hogy a skótok 25°C-ban már strandolni indulnak és esőben is eljárnak sétálni, futni. Az időjárás miatt így egy cseppet sem aggódok, ha ők hozzászoktak, nekem is menni fog. 

A cél tehát Skócia, a kockás szoknyák, a dudák és a Loch Ness-i szörny hazája.