Ban Na falu Laosz északi részén, Luang Prabangtól körülbelül 160 kilométerre található. Egy eldugott kis hely a semmi közepén, ahová még a Google térkép sem talál el. Én is csak úgy hallottam róla, hogy egy utazó lány ajánlotta Nong Khiaw városát meglátogatni, majd ott egy függőágyban pihengető srác javasolta Muang Ngoy faluját, ezután mikor oda is eljutottam, egy vendégház tulaja mesélt Ban Na faluról.
Így megy ez, ha Ázsiában utazik az ember… csak sodródik az árral és követi a legporosabb ösvényt is. Még akkor is, ha másfél órányi sétát jelent, mert tudjuk, valami újabb csoda vár ránk a következő állomáson.
Oké, leinthetünk egy kis traktort is, így most már a „Stoppoljunk Ázsiában” projekt is kipipálva. Vagy ez csak a kezdet?

Félúton van egy barlang is: nem túl nagy szám, de legalább élőben nézhetjük, ahogy egy pasas egy szál alsógatyában mossa a ruháit. Persze mosógél bele a folyóba, hajrá természet…

Ezután viszont már tényleg csak a séta marad. Gyalogosan átkelünk a rizsföldeken, már csak a száraz csonkok maradtak, de a táj még így is magával ragadó.

Nincs a környéken senki, hallani, ahogy a vízibivalyok a folyóban lépkednek és komótosan iszogatnak, majd elhaladva mellettük bambán bámulnak.

Nem ismernek mégis szeretnek
Ban Na faluba érve kíváncsi tekintetek fogadnak. Az egész település egyetlen kis földútból áll, de a bolt előtt így is nagy a forgalom. Az épületek valójában csak kis bungalowk: fából vagy bambuszból készültek.

Egy bácsi szorgosan dolgozik a teraszon, megmutatja, hogyan kell hálót szőni. Ő itt a helyi „pókember”. Angolul természetesen nem tud, így csak mosolyog és serényen ügyködik.

Az igazi show-t a gyerekek viszik el. Ők ugyan mezítláb szaladgálnak, de pontosan tudják hogyan működik az okostelefon, kiveszik a kezemből és már be is kapcsolták a kamerát és átváltottak szelfi üzemmódra majd bájosan pózolnak hozzá.

Angolul ők sem sokat beszélnek, csak annyit, hogy megkérdezzék hogy hívnak, majd a táskámra mutogatva megtudakolják, van-e benne „candy”, vagyis cukorka. Hozzászoktak, hogy az erre tévedő utazók meglepik őket néhány aprósággal.

Sajnos nálam nincs éppen semmi, csak egy palack víz, de egyáltalán nem bánják. Hoznak nekem mindenfélét: játékot, gyümölcsöt… az egyik kislány még a hercegnős pénztárcáját is. Bármilyük van, azt tiszta szívükből megosztják. Természetesen nem vettem el tőlük semmit, csak a szeretetüket és ölelésüket fogadtam el.