Ha azt mondom, Egyiptom, mindenkinek a piramisok jutnak eszébe. Ha azt mondom, Egyiptomba utazom, mindenki azt kérdezi, nem félsz? Hogy őszinte legyek, hamarabb lefoglaltam a repülőjegyem, minthogy utánanéztem volna, mitől is kellene tartanom.  

Ami vezérelt, hogy vadon élő delfineket lássak, és hogy egy másik bakancslistás látnivalót, a piramisokat is kipipálhassam. Akkor még nem sejtettem, hogy ennél is többet kapok majd az egyiptomi úttól.

Már az elején szeretném leszögezni, hogy akármennyi hasznos tippet és praktikát is olvastam az egyiptomi utazással kapcsolatban, a landolást követően sokkot kaptam. Nem negatív érzésekről beszélek, inkább valami olyanról, mint amikor egy újszülött világra jön. Kinyitja a szemét, levegővel telik meg a tüdeje és felsír.

Hurghada főutcája és egyik mellékutcája

Az én levegőm elsőre kicsit füstszagú volt. Amikor az útlevél-ellenőrző fülkében dohányozva fogadott a reptér alkalmazottja, akkor jöttem rá igazán, hogy egy teljesen más világba érkeztem.

Az érzést tovább fokozta, hogy a taxisok a földön heverészve ajánlották fel szolgáltatásukat, és amikor a hotel transzferével a szállás felé tartottunk, nem tudtam eldönteni, hogy gettón, vagy luxusnegyeden haladunk-e keresztül, pedig Hurghada központjában voltunk.

Níluson hajókázva, és a part közelében

Két hetet töltöttem Egyiptomban, de még az utolsó napokban is rácsodálkoztam erre a jelenségre.

Egymást követik az épülő, az omladozó és a bontás alatt álló házak. Mindezek közé random módon ékelődik be egy-egy luxushotel, vagy szeméttelep.

Az, hogy hogyan látjuk az országot – szépnek, csúnyának, gazdagnak, szegénynek, fejlettnek, elmaradottnak, érdekesnek vagy taszítónak –, a legtöbbször csak azon múlik, hogy éppen jobbra vagy balra fordítjuk a fejünket.

Kilátás a hotel ablakán és a két lábon járó valóság

Aki Egyiptomba készül, fel kell tennie magában a kérdést: elég nyitott-e mindarra, amit ez az ország magában rejt. 

Iskolás és kéregető gyerekek Egyiptomban