Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egyiptomi város, amelynek neve Umm El Howeitat. A település a sivatag szívében alakult meg. Hatalmas hegyek vették körül, és az 1910-es évek környékén még 16 ezer munkás és családja élt itt. Mára teljesen elhagyatott, szellemvárossá vált. Csupán omladozó házak, üzletek, iskolák jelzik, hogy egykor lakott terület volt. Néhány év múlva talán már ennyi sem marad.
A szellemváros története
A napjainkban már csak Ghost City-ként, avagy Szellemvárosként elhíresült Umm El Howeitat gazdag foszfát-lelőhelynek bizonyult, így pillanatok alatt bányászok ezreinek adott munkát. Az egyiptomi sivatag közepén, távol mindentől nehéz volt megoldani az élelmiszer- és folyadékellátást, a vezetőség ezért kezdetben nem engedte, hogy a munkások a családjukat is magukkal hozzák.
A szeretet azonban erősebb volt és a bányászok a tiltás ellenére is becsempészték szeretteiket a területre. A vállalat – attól tartva, hogy a munkások elpártolnak tőlük – szemet hunyt efelett és úgy döntött, a struktúra fejlesztésével szabad teret ad a családok betelepülésének. Sorra jöttek létre házak, otthonok: gyerekeknek iskolákat, betegeknek kórházat, hívőknek mecsetet húztak fel.
A város közel 100 évig tündökölt, mígnem 1996-ban egy vihar óriási rombolást végzett. A források csökkenése és a károk mértéke arra késztette a vállalatot, hogy bezárja a bányát. Ez rövid időn belül Umm El Howeitat elnéptelenedéséhez vezetett.
Ami az utókornak maradt…
Élt a városban egy egyiptomi kisfiú, aki gyermekként kőbe véste ott a nevét, és felnőve sem tudott teljesen elszakadni a településtől. Először csak egymagában járt vissza nosztalgiázni, később azonban idegenvezetőként úgy döntött, másoknak is megmutatja, hova járt iskolába, hol dolgozott az édesapja és melyik házban éltek a családjával.
Életéről barátainak is mesélt, így ma már angol-német-magyar és még sok más nyelven ismerhetjük meg magunk is a Szellemváros történetét. A kérdés csupán az, meddig járhatunk még az épületek között.
A sivatagi erők hónapról-hónapra a romok ellen dolgoznak. Egyesek úgy vélik, akár 2-3 éven belül is életveszélyessé válhat a település látogatása.
Ezek a fotók talán az utolsó előtti képek egy eltűnő világról.
A helyi zöldséges ártáblája
Egy kemence maradványai
Egy korabeli üdítős üveg
…és egy megviselt cipő, amiről azt beszélik, Van Gogh festményén is látható
