Közel 1 hónapot töltöttem Kambodzsában, így lehetőségem nyílt kicsit jobban megismerkedni az ország történelmével és érdekes látnivalóival. Nem csak Siem Reap és Angkor környékén, hanem például Battambang városában is. Ott hallottam először a denevérbarlang titkáról.
Battambangba érkezve egy velem egykorú kambodzsai lánynál vásároltam banánt a piacon. Szerencsére nagyon jól tudott angolul, így beszélgetni kezdtünk. Amikor a helyi látványosságokról kérdeztem, a várostól nagyjából 15 kilométerre található Phnom Sampov hegyet javasolta. Azt mondta, szép a kilátás, sok a barlang, és denevéreket is láthatok este.
Érdekesnek hangzott, így másnap délelőtt felkerekedtem, és autóstoppal hamar eljutottam a hegyhez, ahol a denevérbarlang is található. Ahogy azt már Ázsiában megszokhattam, itt is lágy zene szólt, és titkos kis szentélyek, Buddha szobrok voltak mindenhol, az erdőben és a barlangok mélyén is.
A gyilkos barlang
A hely maga kellemesnek bizonyult, mígnem nagyon furcsa szobrokba botlottam. A kínzások legkülönbözőbb válfajait láttam magam előtt, rettegő arcokat, vért és csontsovány embereket. A hideg futkosott a hátamon, és mivel táblák nem nagyon voltak, azonnal elővettem a telefonom, hogy kiderítsem, hová is csöppentem.
Ekkor jöttem rá, hogy a gyilkos barlang bejáratánál állok, a vörös khmerek által végzett tömegmészárlás egyik helyszínén. A 70-es évekbeli rémuralom idején értelmiségi emberek millióit kínozták itt, majd az élőket és holtakat a mélybe vetették. Aki túlélte a szadista bánásmódot, zuhanás közben vesztette életét, vagy napokon belül belehalt a súlyos sérüléseibe. Ma már az áldozatok emlékét őrzi ez a hely. A barlangban kegyeleti okokból nem készítettem fotókat.
Denevérbarlang
Még a látottak hatása alatt voltam, amikor a körülöttem lévő látogatóktól egyre többször hallottam a naplemente és denevér szavakat, így eszembe jutott, miért is érkeztem a hegyhez eredetileg. Még utoljára megborzongtam, majd elindultam a híres denevér barlanghoz. Mivel egész nap alig néhány turistát láttam a környéken, nem számítottam nagy érdeklődésre, de mire leértem a hegy lábához, már több száz ember gyűlt össze a denevér rajzást várva.
Több vendéglátó egység ingyenes belépést és jó kilátást ígért az emeleti teraszról, de kint a járdán is műanyag székekkel készültek a helyiek. Mivel megéheztem, így az emeletet választottam, és felkészültem az újabb borzongásra. Ami azt illeti, így naplementében, az a rengeteg apró fekete hullámzó pont egészen bámulatos volt.
Bő 20 percig tartott az élmény, közben pedig szinte el is felejtettem, hogy denevéreket látok, inkább madaraknak tűntek a narancsos-rózsaszínes fényben.
A denevérek rajzásáról a videót a Magyarországon túl blog facebook oldalára töltöttem fel, ide kattintva megnézheted.