Van úgy, hogy valami igazi kihívásra vágysz…
Van úgy, hogy tényleg belevágsz és szabadságra mész…
És van úgy, hogy ez a szabadság 4 hónapig tart és egészen Ázsiáig repít…
Már gyerekkoromban is mindig mehetnékem volt, soha nem bírtam megülni a fenekemen és a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre is azt válaszoltam, hogy „turista”. A felnőttek persze nevettek rajtam, aztán teltek-múltak az évek és valahogy beigazolódott sorsom. Persze rengeteg túlóra is kellett hozzá, de 2017-ben sikerült eljutnom első solo nyaralásomra, Egyiptomba.
Lenyűgözött a tenger, és az, hogy egy teljesen más világba csöppentem. Más vallás, ételek, ruhák, szokások, de még a közlekedés és az épületek sem hasonlítottak az Európában megszokottra. Minden percét élveztem az útnak és hiába volt szerencsém több országba is eljutni ezt követően, valami „fűszer” mindig hiányzott: az igazi kulturális különlegesség.
Ekkor jutott eszembe, hogy talán ismét új kontinens felé kellene kacsintgatnom és a szemem azonnal megakadt Ázsián. Egyre többet nézegettem a térképet és idővel már azt is éreztem, ez nem egy 1-2 hetes nyaralás lesz.
A „világgá megyek” projekt
Tavaly tavasszal épp Gran Canarián jártam, amikor annyit sétáltam a sziklás partok mentén, hogy végül egy másik városban kötöttem ki. Rossz érzés volt visszafordulni, hiszen tudtam, ha estére megpihenhetnék, még többet láthatnék másnap.
Innen jött az ötlet, ha valaha sikerül eljutnom Ázsiába, nem fordulok vissza: hátizsákkal, városról városra járom majd be az országokat és abban is biztos voltam, hogy hónapokig fog majd tartani ez az utazás. A munka persze engem is visszatartott, de amikor sorra jöttek a gondok, úgy éreztem, eljött az idő, tényleg világgá megyek.
Felmondtam a munkahelyemen, osztottam-szoroztam a kiadásokat, majd végül vettem egy 35 literes hátizsákot és novemberben elindultam életem egyik legnagyobb kalandjára Dél-Kelet Ázsiába.
Persze nem volt minden ennyire egyszerű: hogy hogyan is készültem fel erre az útra és milyen költségekkel számoltam, ide kattintva részletesebben elmesélem.