Néhány hete meglátogattam egy katalán barátnőmet, aki egy Barcelona közeli kisvárosban él. Elsőre úgy tűnt, a pálmafákat és a különleges erkélyeket leszámítva akármelyik magyar városba beleillenének a látnivalók, néhány nap alatt azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Spanyolország is rejteget magában néhány meglepetést.
1. Spanyolországban nem ismerik a csapvizet.
Vagyis ismerik, de nem isszák. Nem azért, mert nem iható (kivételt képez néhány kisebb falu), hanem egyszerűen így szokták meg. Sokan főzéshez is csak a palackosat használják. Összetett szavuk sincs rá igazán, csak körülírni tudják, mint „víz a csapból”. Ha turistaként mégis csapvizet kérnél, furcsán néznek rád, majd így is-úgyis üvegből kínálnak.
2. Forrócsoki vagy puding?
Spanyolország népszerű édessége a churros (sült tészta rudacskák), ami ízre szerintem a fánkra hasonlít leginkább. Átmulatott éjszakák után a fiatalok ezzel indítják a reggelt, forrócsokiba mártogatva. Legalábbis ők forrócsokinak hívják, nekünk magyaroknak ez inkább egyszerű csokipuding – ízre és állagra is.
3. Sok lakásban nincs beépített fűtési rendszer.
Télen, a déli órákban 16 fok elég kellemes hőmérséklet odakint, de ha azt mondom a lakásokban ennél hűvösebb van, az már nem annyira. Amíg napközben fürdőztem a meleg napsugarakban, este a radiátort kerestem a szobában. Hiába. Legtöbb lakásban nincs se kályha, se radiátor. Helyenként a légkondi fűtésre is alkalmas, de mivel az áram elég drága, ezt is kevesen használják.
4. Nem biztos, hogy buciban érkezik a hamburgerhús.
Ha már Spanyolországban jársz, mindenképp próbáld ki a helyi ételeket, hiszen a konyhájuk nagyszerű. Ha viszont már korog a hasad és biztosra akarsz menni, olyan egyszerű dolgokat is választhatsz a menüről, mint a burger. Mielőtt azonban rendelsz, győződj meg róla, hogy buci is jár hozzá, különben akaratod ellenére is könnyen gluténmentes lehet az ebéded.
5. Spanyol omlett vagy parasztreggeli?
Utolsó előtti reggelen a kedves barátnőm spanyol omlettet készített nekem. Egyszerű, de nagyszerű: nem kell más bele, csak tojás, hagyma és burgonya. Miután jóízűen elfogyasztottam, lelkesen meséltem anyának, milyen finomat ettem. Ő, aki vidéken, szerény körülmények között nevelkedett csak annyit mondott: „Kislányom, ezt minálunk csak parasztreggelinek hívják, akkor készítettük, amikor nem volt pénz másra, csak ettük, ami a kertben megtermett” – és milyen igaza van.
5+1. Fogyasztás után ajándék feles az éttermekben.
Nem kell, hogy több tízezret otthagyj egy étteremben, néha elég az is, ha kedves vagy a felszolgálókkal, és ők köszönetképpen a vacsora után egy feles likőrszerű itallal ajándékoznak meg. Ez teljesen bevett szokás, illik elfogadni. Ha zárásig maradsz, még a pincérfiú is koccint veletek.